KORSZERŰ KÉPZÉSMENEDZSMENT

 

 

 

Kis-Tóth Lajos

 

 

 

 

Eger, 2007.


Eszterházy Károly Főiskola
„Kompetencia-alapú programok elterjesztése a tanárképzésben”
című sorozat
8. sz. Módszertani Kiadvány

 

Szerkesztette:
Kis-Tóth Lajos

 

A szerkesztett kézirat
Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program
HEFOP 3. 3.2.-05/1.-2006-04-0012/1.0.
pályázati projekt eredményeit tartalmazza a kompetencia alapú tanárképzés
gyakorlata területén.

 

 

 

 

 

Kiadásért felelős:
Az Eszterházy Károly Főiskola rektora

 


 

Tartalom

BEVEZETÉS............................................................................................................................... 2
A taneszközök rendszerezése........................................................................................................ 9
A médiainformatika szükségessége.............................................................................................. 13
A média új világának kihívásai..................................................................................................... 14
Az oktatástechnológiai alapok........................................................................................ 17
Az informatizálódó oktatástechnológia: kommunikáció és információtechnológia.............. 18
A médiapedagógia – az információs korunk kulcs-kompetenciája.................................... 20
Médiaelmélet, médiapedagógia....................................................................................... 21
Milyen médiumok tartoznak a médiapedagógia területéhez?............................................ 22
A médiakompetencia összetevői és kapcsolata az informatikával..................................... 26
A médiainformatika, mint a média és informatika integrálója............................................ 29
A médiainformatika pedagógia szerepe........................................................................... 31
Médiakompetencia az információs társadalomban........................................................... 33
Az információs társadalom kihívásai a felsőoktatásban................................................................. 36
Az e-learning IKT feltételrendszere............................................................................................. 38
A felsőoktatás és az e-learning....................................................................................... 39


 

... az emberi intelligencia legalább annyira köszönhető a tárgyi eszközöknek, mint amennyire az agy strukturális fejlettségének.

                                                                                          Bruner, Jerome Seymour

Ez a tanulmány segítséget kíván nyújtani ahhoz, hogy a leendő és gyakorló pedagógusok, oktatástechnológusok és oktatástechnikusok megismerkedjenek a tanítási-tanulási folyamat IKT elemeivel, az oktatás- és információtechnikai eszközök használatával. Összefoglaljuk a médiakompetencia kialakításának lépéseit, fogásait, annak érdekében, hogy a leendő tanárok munkájuk során hatékonyan tudják felhasználni és alkalmazni az általunk leírtakat.

BEVEZETÉS

A technikai műszaki tudományok különösen az elmúlt évtizedekben rendkívül gyorsan fejlődtek. Eleinte leginkább a szórakoztatás technikai eszközei, majd később a pedagógiai célok megvalósítását segítő oktatástechnikai eszközök özöne árasztotta el a világot. A 60-as évektől kezdve a pedagógusok új „munkatársai” (Takács E.) jelentek meg az iskolákban: diaképek és hangkazetták, hanglemezek, írásvetítő transzparensek, oktatófilmek, videoprogramok és számítógépes oktatási anyagok. Az elmúlt években egy másik minőségi változás is szembetűnő. Az oktatásban már megjelent és használt technikai eszközök folyamatosan korszerűsödnek és ezáltal egyre jobban alkalmazkodnak a pedagógushoz, a tanulókhoz. Mondhatjuk úgy is, hogy integrálódnak a tanítás-tanulás folyamatában. E változás egyik okozója a számítástechnika rohamos fejlődése, illetve egyre gyakoribb megjelenése az oktatástechnikai eszközökben. Ezt jelezte már korábban az interaktív video, a komputeres diavetítő, az írásvetítőre szerelt folyadékkristályos display megjelenése, hogy csak néhányat említsünk. Később, a számítógép teljes egészében átvette ezeknek az eszközöknek a szerepét és soha nem látott lehetőségeket kínált és kínál az oktatás támogatására. Röviden fogalmazva azt mondhatjuk, hogy a számítástechnika elősegíti a különböző részfeladatok, eszközök és módszerek pedagógiai integrációját. A technikai fejlődés szükségszerűen új szakmákat hívott életre. Ezek közé soroljuk az oktatástechnikust vagy oktatásinformatikust is. A technika fejlődésével párhuzamosan új pedagógiai rendszereket dolgoztak ki. Így pl. a távoktatást, mely ma már elképzelhetetlen modern információs és kommunikációs eszközök nélkül. Ezért könyvünkben részletesen tárgyaljuk pl. az e-learning technikai feltételrendszerét.
A neveléstörténet sok olyan pedagógiai elvet jegyez, amely megfogalmazásának idejében a megvalósításhoz szükséges technikai eszközök hiányában nem válhatott a gyakorlat szerves részévé. Gondoljunk csak Skinner programozott oktatására, vagy Comeniusnak a „látható világ”-ra vonatkozó pedagógiai elveire. Ezek a gondolatok napjainkban reneszánszukat élik. Az IKT eszközeinek, valamint a tanulás és tanítás modelljeinek fejlődésével eljutottunk a pedagógiai technológiáig.
Mondanivalónk értelmezését segítheti, ha mindjárt az elején tisztázzuk e tudományterület terminológiáját. Az eddigiekből is következik, hogy az információ központi fogalmaink közé tartozik. A latin „informatio” kifejezést többféle értelemben használták az ókorban:
az ismeretszerzés folyamata, az alakítás, leképzés;
ismeretnövekedés, a megismerő állapotának megváltozása;
hír, tudósítás, azaz a rögzített ismeret.

A XX., XXI. században (főleg napjainkban) talán a legtöbbet használt kifejezés lett az információ. Megjelenik különböző tudományokban speciális szakkifejezésként, és különböző értelemben, a hétköznapokban.
Értelmezésünk szerint az információ olyan fontos hír, tudósítás, ismeret stb., amely az emberben valamilyen „bizonytalanságot” szüntet meg.
Számunkra az információ legjellemzőbb tulajdonsága, hogy átalakulásra képes és felcserélheti a hordozóit. Azt a formát vagy állapotot, amelyben az információ megjelenik, jelnek nevezzük.
A másik elterjedt kifejezés a kommunikáció, melyet szintén elterjedten használnak, mind a társadalom mind pedig a természettudományokban.
A szó latin alakja communicatio, -onis. Jelentése; közzététel, gondolatok közlése a hallgatókkal.
A kifejezés ma már a humán értelmezésen kívül jóval szélesebb körű. Egyre gyakrabban találkozunk a társadalmi és műszaki változatával.
Azonban ne feledjük, hogy az élővilágban létezik a sejtkommunikáció (öröklési, anyagcsere, és idegi információ formájában). Az állatvilágban a rovarok közül legismertebb a mézelő méhek potrohtánca. A madaraknál a tollborzolás a nagyobbnak látszás illúzióját kelti. Etológusok felállították azt a szabályszerűséget, hogy minél szociálisabb lény az emlős, annál komplexebbek a kommunikációs kódok, s annál inkább használják az állatok a kódot az egyéni kapcsolatok kialakítására és fenntartására. Az emberhez képest minden állatfaj igen korlátozott számú jelzést használ. Jelzéseik sokféleségét tekintve a gerinceseket nagyon megközelítik a társas rovarok, közelebbről a mézelő méhek és hangyák. Az emberi kommunikáció a nyelvhasználat révén a legösszetettebb. A kódrendszer (a nyelv) és maga a verbális kommunikáció a beszéd kulturális termék, amely az ember egész fej­lődéstörténete során alakult ki. A nem-verbális csatornák a közvetlen emberi kommunikáció fontos alappillérei, fontos szerepet játszanak mondanivalónk alátámasztásakor. (A mimika, a tekintet, a vokális, a gesztus, a testtartás és térköz-szabályozási kommunikáció, valamint a kulturális szignálok alkotják a nem-verbális csatornát).

A műszaki technológiai kommunikáció az adatok átvitelével, rögzítésével és megjelenítésével foglalkozik.

A kommunikáció-technikai eszközök kifejlesztése során arra törekednek a fejlesztők, hogy az üzeneteket a lehet legnagyobb sebességgel, nagy mennyiségben, legkisebb felület igénybevételével, a leg­kisebb zaj ill. zavartényezővel, az alkalmazók igénye szerinti sorrend­ben lehessen elérni.
A kommunikációtechnika ma már nem csupán az analóg átalakított és rögzített és továbbított információkkal foglalkozik, hanem a fenti feltételeket kielégítő csúcstechnikákkal és technológiákkal is. Alkalmazása kiterjedt a közigazgatástól kezdve a bankvilágon át az irodai gyakorlatba, csakúgy, mint a mindennapos pedagógiai munkába.

Könyvünkben is majd többször találkozunk a médiumHiba! A könyvjelző nem létezik./médiaHiba! A könyvjelző nem létezik. kifejezésekkel. Szótári alakjához hasonlóan a tanítási-tanulási folyamatban is a közvetítő közeg szerepét tölti be, mégpedig a tanulás anyagát közvetítő eszközök: tankönyvek, munkalapok, képek, filmek, prezentációk, számítógépes programok stb. Mindezek természetesen a rajtuk tárolt információval együtt értendők. Ezért a médiumok: információhordozók és közvetítők. Ezen eszközök halmazának van egy magyar elnevezése is, mégpedig a taneszköz, mint gyűjtőfogalom. Esetenként szakmai megfontolásokból teszünk tartalmi különbséget is e három elnevezés között. Most mégis azt mondjuk, hogy a média- vagy információhordozók vagy taneszközök a tanításnak és a tanulásnak az eszközei.
A taneszközöknek egyik részhalmazát: a rögzített képet és hangot technikai berendezések mutatják be, illetőleg szólaltatják meg. Ezek az audiovizuális eszközök. A diavetítő, az írásvetítő, különböző mag­netofonok és lemezjátszók, a számítógép stb. a pedagógus munkaeszközei. Ennek megfelelően jegyzetünk bő terjedelemben foglalkozik velük, tárgyalja az információhordozókat, rögzítőket, és közvetítőket egyaránt.
A 70-es években a fejlemények arra mutattak, hogy a taneszközök mellett erőteljesen megjelennek a taneszközrendszerek. Először a külföldi, majd a magyar szakirodalomban is megjelenik az oktatócsomag fogalma, sőt a 70-es évek közepén elkészül az első ilyen magyar taneszköz: „A főnevek világa”. Az oktatócsomag lényege, hogy egy téma tanításának pontos megtervezése után, egy „csomagba” bekerülnek a folyamat optimális működéséhez szükséges audiovizuális, nyomtatott (tankönyv, munkafüzet, teszt, stb.), és egyéb tanítási-tanulási anyagok. Az oktatócsomag készítése komoly pedagógiai, pszichológiai és oktatástechnológiai felkészültséget igényel.
Oktatástechnika és oktatástechnológia. E két szónak a jelentéskülönbsége a műszaki szakemberek számára teljesen világos; az oktatásban azzal a tartalommal bővül, illetőleg módosul, amit a pedagógiai alkalmazás megkíván. A tantermekben alkalmazott technikai eszközök célszerű működésének feltételeit biztosítani kell; ez az oktatástechnika feladata. A különböző eszközöknek melyik a legalkalmasabb típusa; a képek és hangok rögzítésének, tárolásának, bejátszásának melyek a legelőnyösebb eljárásai: ilyen és hasonló kérdések elméleti és gyakorlati megválaszolásán kívül a gépek kezelésének, karbantartásának és az információhordozók bemutatásának technikai követelményei is az oktatástechnika hatáskörébe tartoznak.
A folyamatra utaló oktatástechnológia a pedagógia területén az oktatási folyamat összefüggésében foglalkozik a taneszközökkel: az eredményes tanítás és tanulás nézőpontjából vizsgálja az eszközök és eszközegyüttesek szerepét.
A taneszközök a tanítás-tanulás folyamatába szervesen beépülnek, amelynek számos meghatározó tényezője van: a tanulás elérendő célja, a tanulók életkori sajátosságai, a tartalom stb.; a pedagógiai szituáció más tényezőire pedig éppen a taneszközök hatnak meghatározóan: az egyes eszköztípusok hatékony alkalmazása megfelelő szervezési formát és módszereket kíván.
Az oktatástechnológia a tervezés, a gyártás előkészítése és a kipróbálás tanulságainak elemzése, értékelése területén olyan módon foglalkozik a taneszközökkel, hogy mindezeket az összefüggéseket tekintetbe veszi. A fentiekből levezethető az oktatástechnikus és az oktatástechnológus feladatköre. Mindkét szakember ismerethalmaza közös határterületből táplálkozik, de míg az oktatástechnológus pedagógiai, addig az oktatástechnikus műszaki szakember.
Végezetül szükségesnek tartjuk tisztázni az informatika szó fogalmát, hiszen eredményei az utóbbi időkben az oktatástechnológiában is jelentkeztek. Annál is inkább, mert az iskolában is információkkal manipulálnak (információszerzés, átadás, átvétel, megőrzés, feldolgozás, átalakítás). Arról is szóltunk már, hogy a számítástechnika megjelenése minőségi változást hozott az oktatástechnológiában és annak szerves részét képezi. Az informatika értelmezésünk szerint a számítástechnika alkalmazásainak gyűjtőneve. A fentiekből következik, hogy jegyzetünkben nem általában foglalkozunk az informatikával, hanem csak az oktatási alkalmazásokra gondolunk. Úgy gondoljuk ezek az ismeretek szükségszerűen beépülnek az oktatástechnológiai tananyagba.
Hozzá kell azonban tennünk, hogy számunkra nem elegendő az információ kódolása, tárolása, leírása, modellezése. Nekünk, oktatási szakembereknek a tartalom is fontos. Az informatikának tehát vizsgálnia kell a szemantikai és esztétikai információt is. Az informatika tárgya tehát az információ keletkezése, feldolgozása, tárolása, továbbítása, és befogadása is. Ez utóbbi területtel egy új diszciplína foglalkozik önállóan, a médiapedagógia.

A pedagógiai ismereteket és gyakorlatot tanulmányozva világossá válik, hogy a tanítás-tanulás folyamata egy rendszert jelent. A rendszer mindegyik eleme fontos, hiszen a célok, a tartalom, a szervezeti formák, a módszerek és az eszközök együttes fejlesztése vezethet a folyamat optimális működéséhez. Ennek megfelelően megfogalmazzuk, hogy a tanulás hatékonysága szempontjából a taneszközök a rendszer más tagjaival egyenlő fontosságúak, sőt bizonyos esetekben (pl. differenciált osztálymunka) nélkülözhetetlenek.


Ez a kölcsönhatás jól követhető a következő ábrán (Nagy Sándor, 1981.):

q
Az oktatási célokat befolyásoló tényezők

Nem véletlen ilyen körülmények között, hogy egyes pedagógiai kutatók már nem az új módszertani kutatások keresését tartják legfontosabbnak, hanem „a komplex tanulási környezet” megteremtését. Ehhez a környezethez pedig hozzászámítják a könyvtárat, a számítógépet, az információhordozó és közlő eszközöket, ezek rendszerét, amelyek lehetővé teszik a tanulók számára az önálló ismeretszerzést is.

A technikai eszközökkel segített oktatásnak több elnevezése terjedt el az utóbbi években;
a technológiára alapozott tanulás (Technology Based Training, azaz a TBT.),
E korszerű ismeretelsajátítási módnak több változata terjedt el:
a nyitott tanulás (open learning);
a rugalmas ismeretelsajátítás (flexibile learning);
a távoktatás (distance learning).
számítógéppel segített tanulási rendszerek (Computer Aided Learning: CAL).
interaktív multimédia rendszereken alapuló oktatás (Interactive Multi-Media: IMM)
Az interaktív oktatás (TAR) három elemből áll:
Teach (taníts), azaz tanítsuk meg az anyagot;
Assess (felmérés), azaz mérjük fel, hogyan tanítottuk meg az anyagot,
Respond (válasz) azaz a megtanulás fokán megfelelően irányítsuk a hallgatót az újabb ciklusra. A ciklusos jelleg tette lehetővé, hogy automatizálódjon a feladat: a számítógép segítségével a diák tanár nélkül juthasson el a megértés és a tudás meghatározott fokára.
Az interaktív oktatás lényegi eleme, hogy a diák egy számítógép előtt ülve, saját ritmusának megfelelően, központilag gyártott (vagy a tanár által írt), célorientált leckék segítségével tanulja meg azokat a nehezen érthető tananyagrészeket, amelyekre egyedi foglalkozást már nem tud a képző intézmény biztosítani.

A multimédia rendszerek fő jellemzői:

Egységes egésszé szervezik a számítógép interaktív képzésben nyújtott előnyeit, a magas szintű számítógépes grafika és animáció, a korszerű videotechnika, hangtechnika minden elemét, az újonnan megjelenő kép-, hang- és programrögzítési technikákkal együtt.
A multimédia rendszerekhez megjelentek a tanítóprogram-író programok, más néven authoring szoftverek. Ezek lehetővé teszik, hogy programozási ismeretek nélkül is jó minőségű multimédia oktatóprogramokat készíthessünk. Nem kell számítógépes, videós, hangtechnikai és grafikus szakembernek lenni az oktatónak ahhoz, hogy leckét írhasson, hanem elsősorban szakembernek kell maradnia, aki a szaktárgyi követelményeket diktálja és könnyen mozog a médiák sokaságában.

A korszerű iskola szempontjából alapvető feladat fokozatosan kiépíteni az említett komplex tanulási környezetet. Úgy gondoljuk, hogy ebben a munkában a pedagógusnak és az oktatástechnológusnak egyaránt nagy szerepe van.

 

A taneszközök rendszerezése

Bevezetőnkben már említettük, hogy napjainkra oktatástechnikai eszközök özöne árasztotta el a világot. Ezért szükségünk lehet arra, hogy bizonyos rendszerező elvek felhasználásával áttekintést nyerjünk lehetőségeinkről.
Szeretnénk többféle lehetőséget kínálni, hiszen adott szituációban más és más lehet segítségünkre.
Talán valamennyi szakirodalomban megtalálható Wilbur Schramm oktatástechnológus rendszerezése. Ő a tanítási eszközök „négy nemzedékét” különböztette meg. Ezt felhasználva és alkalmazva napjaink taneszközeire készítettük a következő felosztást:

q
A taneszközök első nemzedéke

Az első nemzedékbe tartozó tanítási eszközök: képek, térképek, grafikus ábrázolások, kéziratok, kiállítási tárgyak, modellek, falitáblák, makettek, kísérleti eszközök stb. Ezeknek az eszközöknek egy része egy idős az oktatással. Az ebbe a nemzedékbe tartozó eszközöket az különbözteti meg a következőktől, hogy nem igényelnek gépeket.
q
A taneszközök második nemzedéke
A második nemzedékbe tartozó tanítási eszközök: tankönyvek, olvasókönyvek és nyomtatott tesztek. Az ember a nyomtatással vezette be a gépet a közlési folyamatba, hogy gyorsan és olcsón sokszorosítsa a kéziratokat és a rajzokat. Az emberi gondolkodás nagy alkotásai váltak ezáltal tanítási szövegekké. Ezek a második nemzedékbe tartozó eszközök tették lehetővé a közoktatás általánossá válását, az írástudatlanság felszámolását. Csak megjegyezzük, hogy Gutenberg XV. századi találmánya 200 év múlva látta el az iskolákat tankönyvekkel. A XX. század nagy találmányai már néhány évtized, ill. év elteltével megjelentek az iskolákban.
q
A taneszközök harmadik nemzedéke
A harmadik nemzedékbe tartoznak az audiovizuális eszközök. A XIX. században és a XX. század elején az ember megtanult gépeket használni a közlési folyamatban: először, hogy lássanak helyette, azután, hogy halljanak helyette, végül, hogy lássanak és halljanak egyszerre. A technikának ez a hatalmas fejlődése tette lehetővé a fényképek, diapozitívok, némafilmek, hangfelvételek, a rádió, a hangosfilm, a videotechnika és a számítógépes prezentáció felhasználását. Mindezek az esz­közök helyet követeltek az iskolákban is. Fontosságuk az oktatásban, nevelésben rendkívüli. Mondhatjuk, hogy míg a szerszámok a kéz „meghosszabbításai”, addig az audiovizuális eszközök az agy „meg­hosszabbításainak” tekinthetők.

qq
A taneszközök negyedik nemzedéke
A negyedik nemzedékbe tartozó eszközök pedagógiai minőségükben különböznek az előző nemzedékektől. Itt a közlés az ember és a gép közötti érintkezés alapján történik. Mondhatjuk úgy is, hogy ezek az eszközök interaktív kapcsolatra „képesek”.
Ide soroljuk:
a programozott egyéni tanulást
a nyelvi laboratóriumokat
a személyi számítógépek alkalmazását az oktatásban
Az interaktív táblát
Stb.
E nemzedék elemeinek száma az elmúlt években nagyon gyorsan növekszik. A komputer beépülése a hagyományos eszközökbe, biztosítja az interaktivitást. Külön kiemelnénk a videotechnika és a szá­mítástechnika találkozását. Ez az eszközrendszer szinte napról napra tökéletesedik. Kezdetben kazettás videomagnók szolgáltatták a képanyagot. Később a korlátai miatt a képlemezjátszók vették át a szerepét. Ma pedig már nemcsak kiállításokon, hanem a gyakorlatban is találkozunk e bonyolult, interaktív, számítógépes megoldásokkal, melyeknek pedagógiai lehetőségei még csak sejthetőek.
A taneszközöket más szempontból is osztályozhatjuk. A taneszközök bizonyos érzékszervi csatornákra hatnak. Ennek alapján megkülönböztetünk:
auditív (hanglemez, magnetofon-felvétel);
vizuális (pl. falikép, diakép, írásvetítő transzparens);
audiovizuális (hangosfilm, videoprogram, hangosított diasorozat, számítógépes program);
taktilis (tapintásos) taneszközök;
komplex (szimulátorok)
eszközöket.
Itt szeretnénk megemlíteni, hogy folytak vizsgálatok az érzékszervi csatornák kapacitását illetően. A kutatási beszámolók arról szólnak, hogy a mindennapi életben az információk 70–75%-át látás útján szerezzük. Az auditív csatornánk 20%-ban terhelt. A fennmaradó néhány százalék megoszlik az egyéb érzékszervi csatornák között. Jól tudjuk, ezek a számok így egzakt módon nem értelmezhetők és nem alkalmazhatók minden tanulási szituációra. Mégis érdemes összevetni az iskolai gyakorlattal. Amiért itt ezt szóvá tettük az az, hogy az arányok javításában sokat segíthetnek az IKT eszközei.

Végezetül nézzünk meg egy teljesnek mondható taneszköz felosztást!
I. Háromdimenziójú taneszközök
a.  Tanári demonstrációs eszközök: természeti tárgy, gyűjtemény, preparátum, munkatermék, kísérleti eszköz, utánzat, applikációs eszközök, taktilis eszköz, mérőeszközök, metszetek.
b.  Tanulói kísérleti eszközök: manipulációs eszközök, kísérleti eszközök, logikai készletek, laboratóriumi készletek, modellek, applikációs eszközök, mérőeszközök.
II. Nyomtatott taneszközök
a.  Tanári segédletek: tanári kézikönyvek, módszertani segédkönyvek, szakkönyvek, feladatgyűjtemények, folyóiratok, tantárgytesztek, bibliográfiák, taneszköz-jegyzé­kek, műsorjegyzékek, táblai szövegek és vázlatok, faliképek, falitérképek.
b.  Tanulói segédletek: tankönyv, munkafüzet, munkalap, fela­datlap, nyomtatott program, atlasz, szótár, szöveggyűjtemény, olvasókönyv, növény és állathatározó, tanulói feladatgyűjtemény, kötelező irodalom jegyzéke, folyóirat, dolgozatfüzet, füzet, mérő- és számolóeszközök.
III. Oktatástechnikai eszközök és anyagok
a.  Oktatástechnikai anyagok (információhordozók, audiovizuá­lis anyagok, szoftverek)
auditív: hanglemez, hangkazetta;
vizuális: átlátszatlan képek, diakép, írásvetítő transzparens, síkmodell, némafilm;
audiovizuális: hangosított diasorozat, hangosfilm, video­program;
gépi programok;
b.  Oktatástechnikai eszközök (audiovizuális eszközök, segédeszközök, hardver)
lemezjátszó, magnetofon, rádió
episzkóp, epidiaszkóp, diavetítő, írásvetítő;
filmvetítő;
diavetítő és magnetofon, televízió
képmagnetofon, képlemezjátszó, zártláncú televízió;
nyelvi laboratórium, oktatógép, számítógép;
regisztráló eszközök, sokszorosító eszközök.

Az utóbbi rendszerezés már teljesnek mondható, még akkor is, ha vannak olyan eszközök vagy anyagok, amelyek esetleg hiányoznak belőle. A struktúrában a helyük természetesen megtalálható. E csoportosítás gyakran taneszköz történeti áttekintést jelent, hiszen jelentős részét napjainkban kiváltja, helyettesíti a számítógép.

A médiainformatika szükségessége

A fentiekben megalkotott csoportosítás logikáját jelentős mértékben megzavarta a számítástechnika rohamos fejlődése, integráló szerepe. Napjainkban a hagyományos (taneszközök), médiaproduktumok képezik a multimédia-prezentációk bemeneti információját. A digitális technika elterjedésével új lehetőség nyílott mind a hagyományos állókép- és hang, mind pedig az elektronikus képek együttes megjelenítésére. Ez a folyamat a tanári szakértelem megváltozásában is jól követhető. Kezdetben az oktatástechnológia tantárgy – többek között – az oktatásban alkalmazott AV eszközök felhasználásának, és a hozzátartozó információhordozók készítésének oktatását tűzte ki célul. Később a számítógépek elterjedésével megjelentek az informatikai alkalmazások. Ám – tapasztalataink szerint – az informatikai alkalmazók a számítógépes tudás mellet nem sajátították el az információhordozók ismérveit, amelyeket a hagyományos oktatástechnológia tantárgy keretében részletesen tanítottunk. Gyakran látunk taneszközként, segédeszközként öncélú, esztétikailag, formanyelvi szempontból ösztönösen megalkotott kifejezési formákat, kompozíciókat.
Pedagógiai munkánk fókuszában mindig a tartalom szerepelt, illetve az, hogy üzeneteink megjelenítésére melyik médium a legalkalmasabb. (Az információhordozókról szóló ismereteket ötvözzük a számítógépes programozási technikákkal). Szükségesnek látjuk tehát a tanulók informatikai tudásának kifejlesztése mellett, a médiakompetencia kialakítását is. A továbbiakban az új diszciplína, a „MÉDIAINFORMATIKA” fogalmának értelmezését és tárgykörének definiálását szeretnénk megtenni.
A következőkben médiainformatika kialakulásának – általunk mindig vallott és épített – alapjait szeretnénk feleleveníteni.

A média új világának kihívásai

A médiavilág – benne a multimédia is – egyre inkább a szórakoztatásra, mégpedig a könnyű és igénytelen szórakoztatásra törekszik (a nagyobb haszon érdekében), s ennek egyre inkább áldozatául esik az oktatás is.
A multimédiális kommunikáció az ezredforduló utáni ember új kommunikációs formáiról a multimédiával történő ismeretelsajátításról, és fejlesztésről szól. A médiavilág egy olyan szeletéről van szó, amely ma már nemcsak a pedagógiában, informatikában, hanem a gazdaságban és a szolgáltatásokban is megjelenik.
Az oktatási, művelődési lehetőségek az utóbbi években gyökeresen megváltoztak. A nevelés-oktatás fogalomrendszere úgy, mint tanszabadság, tankötelezettség, ellenőrzés, példakép, minta, beilleszkedés, fegyelem, fegyelmezés jelentős tartalmi változásokon ment át.
Nemcsak a tudásanyag hozzáférhetősége változott radikálisan, hanem a tudásanyag megbízhatósága és ellenőrizhetősége is.
A társadalomtudományok (nevelés- és oktatáselmélet, művelődéselmélet) e szakterület vonatkozásában megrendültek, nem voltak képesek megfelelő választ adni a médiaglobalizáció és lokalizáció, a médiakonvergecia és divergencia jelenségére.
Könyvünk elsősorban azoknak szól, akik a multimédia profitorientált – gyakran az értékeket mellőző – világában nem kívánnak megelégedni csupán az informatikai ismeretekkel, hanem vallják, hogy a multimédia-tervezés, kivitelezés, nem lehet ösztönös, hanem a médiumelmélet, médiaismeret, oktatás és kommunikációtechnológia, és egyéb határtudományok ismereteinek birtokában lehetséges az értékeket is képviselő produkciók fejlesztése.
A számítógépek elterjedése kapcsán több új jelenségre hívjuk fel a figyelmet.
Elsősorban arra, hogy új kontraszelekció van kialakulóban:
Az egységes informatikai felhasználói eszközpark egyenetlen megjelenése következtében (ez a szemléltető eszközökre is igaz) az oktatáselmélet klasszikus alapelveit (szemléltetés, szemléletesség, fokozatosság, stb.) nem lehet számon kérni az oktatás-művelődés, szolgáltatás szereplőin. Pályázni nem tudókra és pályázni tudókra szakadt szét a mezőny.
Az oktatásban rövid időn belül nem várható, hogy a számítástechnika az alacsonyabb jövedelmi rétegek életének szerves része legyen,
Az információ, a tudás egy szűkebb kör (a vagyonosak, jó egzisztenciával rendelkezők) kiváltsága lesz.

Másodsorban arra, hogy az elektronikus írástudással rendelkezők iránt a versenyszféra és a médiaipar is egyaránt érdeklődik. Ezért e szakmák birtokában elkerülhető a munkanélküliség, pályaelhagyás. Az alábbiakban egy ilyen hirdetést olvashatunk:
„A multimédia változó világában biztosan Önnek is megadatik a siker lehetősége. Új, képzeletbeli egyetemén megtanulható, hogyan kell multimédia termékeket és szolgáltatásokat tervezni, animálni és összeszerkeszteni, majd pedig legyártani, és piacra dobni. Az itt végzettekre izgalmas állások várnak a telekommunikáció a látvány- és játéktervezés, valamint az interaktív televíziózás területén. Miért is ne kapná meg Ön is mindazt a képzést, amire szüksége van ahhoz, hogy a jövő mindent elárasztó digitális világában sikeres lehessen? Miért habozik?” Idézi Robert Lindström . Az új média az oktatásban c. cikkében.
Harmad sorban pedig arra a jelenségre, hogy a multimédiát (médiainformatikát) még nem tekintik önálló szaknak a felsőoktatásban. Szakírók szerint a 90-es évek közepén még az amerikai felsőoktatás részekre szabdalt költségvetése is az igényeknél jóval kevesebb lehetőséget kínált a multimédiaképzés területén. Igen tipikusnak mondható az a tény, hogy az új médiát nem tekintik önálló szaknak a nagyobb egyetemek. „Rengeteg oktatási önálló program van, melyek mind-mind egy–egy szakterületből alakultak ki, azonban nem találni egyetlen olyan valódi működő programot sem, amelyik minden részterületet átfogna. Így nyilatkozik erről Charles S. Swartz, aki a Kaliforniai Egyetem Los Angelesben lévő karán (UCLA) a szórakoztató iparral és előadó művészetekkel foglakozó kar tanulmányi igazgatója:
„Mindössze a továbbképzéssel foglakozó oktatási programok voltak azok, amelyek multimédia-oktatást kínáltak, mivel ezeket az oktatási formákat kifejezetten úgy alakították ki, hogy érzékenyen reagálhassanak a piac igényeire.”
A multimédiát magasabb szinten oktató központok alapelve az a meggyőződés, mely szerint a multimédia elsősorban művészetnek tekintendő, másodsorban társadalmi jelenségnek, és csak harmadsorban iparnak. A tudományos besorolás jelenleg hazánkban is hasonló átrendeződést jelentene az informatikai szakmák megújulása, melyeknél jelenleg a számítástechnikai tudás mellett semmi nyoma a pedagógiai, pszichológiai, médiaelméleti indíttatásnak.


Az oktatástechnológiai alapok

Az Oktatástechnológia fogalmáról és szerepéről az alábbi összegzéssel tudunk egyet érteni:
Abból kell kiindulnunk, hogy az oktatástechnológia (továbbiakban: OT) általános elfogadása és pedagógiai haszna csak elméletileg és kísérletileg igazolt, hiteles érvekre épített tanári ismeretek és készségek, valamint adekvát iskolai infrastruktúra megléte esetén várható. Tudományelméleti alapon nyugvó kiindulópontnak azt tekinthetjük, hogy az OT nem deszkriptív pedagógiai diszciplína, mint az oktatáselmélet, hanem stratégiai jellegű, amely konkrét tanítási-tanulási folyamatok szervezésével és irányításával foglalkozik. Tartalmi összetevői a következők:
Oktatástechnológiai célú produktumok. (Információhordozó, -rögzítő és -közvetítő rendszerek, információs és kommunikációs technológiák.)
Oktatástechnológiai szakismeretek, szaktudás. (Tudományos oktatásfejlesztési, tervezési és tanulásirányítási ismeret- és eljárásrendszer.)
Oktatástechnológiai tevékenységek. (Alkalmazó, tervező, oktató, szervező, kutató-fejlesztő, információszolgáltató, ellenőrző és értékelő munkák.)
A komplex oktatási rendszerek kísérletileg igazolt fejlesztési metodikáját és modelljét a számítógépes multimédia programok és az interaktív hálózati információelosztási rendszerek fejlesztői jól hasznosítják, és új irányba lendítették. A számítástechnikai eszközök, a hálózati alkalmazások, az optikai tárolók gyors fejlődése következtében a hipermédia és multimédia kifejezés egyre inkább a számítógéphez kötődött, az oktatástechnológiában általánosan használt interaktivitás és multimédia fogalom napjainkra új értelmet nyert. A CAI, CAL, CMI, CBT után a „Technology Based, Open and Flexible Learning" irányzatok is az informatikai eszköztár gyors, világméretű fejlődésének következményei. Az IAV, a CDI, a CD-ROM és az Internet oktatásban történő alkalmazási lehetőségeinek kutatása számos új oktatástechnológiai kérdést vetett fel, amelyeket a tartalom-szolgáltatás (content or knowledge industry) irányából célszerű elemezni és kutatni.
Az Oktatástechnológiának Roblyer nézetei szerint, négy egymással érintkező terület fedése mutatja meg, hogyan jelenik meg a technológia az oktatásban. A négy definíció együtt azt a fogalmat adja, amit a szerző (Instructional Technologie-nak) IT-nek, vagy az oktatás technológiájának nevez.
A négy terület:

  1. Média- vagy audiovizuális kommunikáció: különböző tudás-átadási rendszerek, mint pl. film, tévé, képek stb.
  2. Szakmai képességek, kompetenciák megszerzésének eszközei, mint pl. számítógéppel segített tervezés, szövegszerkesztés stb.
  3. Számítógépes és számítógép-alapú rendszerek, a tudás átadására és szervezésére, (CAI), mint pl., szimulációk,
  4. Oktató-rendszerek, amelyek magukba foglalják az oktatás tervezését és fejlesztését.

Az informatizálódó oktatástechnológia: kommunikáció és információtechnológia

Az oktatástechnológia hardver és szoftver feltételeiben - a 90-es évek elejétől különösen felgyorsult mértékben - az elektronikus bázisú információhordók és az ezt közvetítő eszközök térhódításával találkozunk. Ez elsősorban a számítógép (komputer) megváltozott funkcióját is jelenti, ti. ma elsősorban kommunikációs eszköz, melynek mértéke a jövőben várhatóan tovább növekszik.
Ennek következtében a kommunikáció könnyebbé válik, és ezeknek a technológiáknak a továbbítását nem akadályozzák többé földrajzi és nemzeti határok. Valószínűleg változásokat fogunk észlelni személyes indíttatásunkban is. Valószínű, hogy nem lesz bármiféle kerítés, amely megállítaná az információk és a szórakozatás áramlását, továbbítását a levegőn át. Ebben nagyon érdekes és hasznos hatások rejlenek, és lehet, hogy világpolgársághoz vezetnek. Felvetődik tehát újra a kérdés: hol a határ, és kijelölhető-e a korszerűen értelmezett oktatástechnológia és az informatika között?
A számítástechnikai lehetőség információtechnikai vonatkozásait és szükségességét az oktatástechnológia keretén belülről indulva lehet érvényesíteni a kommunikációs és információs technológiák hatékony alkalmazásával az oktatásban.
Tapasztalataink alapján: az oktatástechnológia informatizálódó technikai feltételrendszerével (tárgyi dimenziók) és folyamatorientált felfogásával (programozott oktatás), az informatika rendszerorientált eleméletével és gyakorlatával lehet csak az ezredforduló korában szükséges információtechnikai műveltséghez, a technológiára alapozott oktatás ismereteihez hozzásegítő, a jövő pedagógusát az információs társadalom kommunikációs technológiai kihívásaira felkészítő új interdiszciplína.
A neveléstudomány oktatáselméleti bázisán helyét kereső oktatástechnológia értelmezése az ezredfordulóra átértékelődött. Interdiszciplináris jellege kiszélesedett, hatása az iskolán túli társadalmi-gazdasági vonatkozásokban is egyre meghatározóbb. Az információs társadalom kialakulásával újra kell gondolni a kommunikáció, a média, az információ kultúrája, a hálózat, a tudás, a technológia, globalizáció és a lokalizáció kérdéseit. Mindezek az oktatástechnológia olyan kihívásai, amelyek akkor is vannak és lesznek, ha ezekkel nem nézünk szembe.
Az audiovizuális oktatás mivel és hogyan kérdését az oktatástechnológia a mit kérdésével kiegészítve vizsgálja a tanulás-tanítás technológiáját. A mit kérdését azonban ma már nem tekinthetjük a szűken értelmezett oktatási tartalomnak. Célszerű egy tágabb megközelítésben inkább információról beszélni, mivel ez az anyag és az energia mellett megjelenő új filozófiai alapfogalom lett. A kommunikációelmélet az információ keletkezésével, előállításával, megjelenésével, feldolgozásával, tárolásával, továbbításával, megjelenítésével, elérhetőségével, befogadásával és hatásával foglalkozik. Ezért ha az oktatástechnológiát egy szélesebb, a társadalmi kihívásoknak jobban megfelelő kommunikációs és információs technológiai megközelítésében értelmezzük, akkor ez alatt az alábbit érthetjük:
A kommunikációs és információs technológia az oktatásban elsősorban a tanulás, az információszerzés folyamatának kibernetikai, rendszer- és kommunikációelméleti alapokon történő megtervezésének és megszervezésének olyan átfogó pedagógiai stratégiája, amely biztosítja az információ hatékony elérhetőségének, befogadásának és elsajátításának optimalizálását a korszerű információhordozók, módszerek és technikai eszközök együttes felhasználásával.

A médiapedagógia – az információs korunk kulcs-kompetenciája

Nézzük még egyszer a Médium szó értelmezését:
(lat.: a közbülső helyen található, általános közeg, közvetítő elem ill. elemek, beszéd, mozdulatok, arckifejezések, írás, elektronikus megjelenítés útján továbbadására, vagy terjesztésére (MC Baird).
Általában médiumnak nevezzük az információk, tárolására, továbbítására, terjesztésére és bemutatására szolgáló eszközöket, nyomtatott szöveg, grafika, kép, beszéd, zene, valamint a mozgókép. Ezen felfogás szerint akár a földet, vizet, vagy a levegőt is tekinthetjük médiumnak.
Média: A média fogalma a sajtótörténet egy meghatározott szakaszában – a tömegtermelés kialakulásával párhuzamosan a tömeglapok megjelenésének, illetve az elektronikus sajtóformák elterjedésének időszakában – kialakult, a tömegkommunikáció eszközrendszereként intézményesült sajtóformák gyűjtőneve. A média a tömegkommunikációs eszközök és intézmények összessége.
Jelen esetben a média szűkebb – információhordozó, megjelenítő – értelmezését használjuk. A multimédia-alkalmazásban megjelenő médiaelemek: szövegek, szimbólumok, ikonok, logók, emblémák, piktogramok, fotók, a vektorgrafikus képek, a háromdimenziós ábrák, animációs képek, és videobejátszások (mozgóképek), valamint a beszéd, zene és az effektusok.
A szó és látvány gondolkodtatva adagolása ősi, nagyon régi mesterség, de megfoghatóan az ókori szerzők eredeti írásaiban - a holttengeri tekercsektől kezdve a római szerzőkig - meg lehet találni: Pl. hogy a hadvezérek hogyan szervezzék meg győztes hadjáratuk után, a nagyságuk bemutatását, maguk előtt hajtva a fejedelmeket, királyokat, akiket legyőztek. A médiumokon keresztüli hatás nem új dolog, legfeljebb mi kaptuk meg néhány évtizede azt a lehetőséget, hogy eszközöket, technikát is használjunk hozzá. E használat bár egy kicsit néha kicsinyített az ember szerepéből, de ugyanakkor meg is növelte azt, hiszen nem kettőhöz, háromhoz, öthöz szólhat, mint az ősember, vagy előember, vagy néhány tízezerhez, mint a rómaiak, vagy százezerhez, hanem akár, tízmilliókhoz is szólhat.
Napjainkban a gyerekek és felnőttek is egyre többet kerülnek kapcsolatba a tömegkommunikációs eszközökkel. Ezek életvezetési modelleket, konfliktuskezelési stratégiákat, stílusmintákat közvetítenek, és az ismertanyag médiális úton formálja személyiséget. A médiapedagógia a médiumok (elsősorban a tömegkommunikációs eszközök) társadalmi – ezen belül, az oktató- nevelőmunkára gyakorolt – hatásával foglalkozik. Fel kell készíteni a belépő az újabb generációkat a médiumok természetének és hatásának megismerésére, és ezek tudatos (szelektív) használatára.
A médiapedagógia céljainak megfogalmazásában már a ’70 –es években megfogalmazódott az az igény, hogy az otthonokban és az élet egyéb területein naponta tapasztalt tömegkommunikációs ellátottságot és jelenlétet az iskolában is megteremtse, s ezt az ellátottságot a nevelési-oktatási folyamatba is be kell kapcsolni.
A tanulókban ki kell bontakoztatni a tudatos és konstruktív médiumhasználatot, ki kell alakítani a közlési eszközök felelősségteljes és értékorientált, a műalkotások befogadásának és élvezetének, a médiumokkal való információszerzésnek és önkifejezésnek a készségét, hogy a fiatalok egyenrangú tagjai lehessenek a kommunikációs társadalomnak.

Médiaelmélet, médiapedagógia

Napjainkban a médiaismeret a mozgóképkultúra elnevezéssel kapcsolódott össze. A média nemcsak az otthonokban, hanem az iskola számos tanórai és szabadidős területén egyaránt jelen van (Önálló tantárgy keretében, különböző tantárgyak részelemeként, fakultációs programként, önálló szakirányként, szakközépiskolákban (műszaki, közgazdasági, művészeti stb.), szakkör formájában (fotó, illetve videó szakkör, multimédia stb.), iskolaújság, iskolarádió, zárt rendszerű iskolatévé, filmklub, iskolai események dokumentálása, tévé adások tanórai megbeszélése).
A mozgóképkultúra elnevezés még viszonylag határozottan körvonalazható: legfőképpen a filmkultúrára (celluloidra) vonatkozik, s kisebb mértékben a videó és televízió világára. A NAT követelményei elsősorban ezeket a területeket érintik, ezért is került a mozgóképkultúra és médiaismeret a művészetek rovatba.
A médiaismeret tartalma már sokkal bonyolultabb kérdés. A média ugyanis roppant szerteágazó és komplex terület. A mozgóképek mellett tartalmazza a tömegkommunikáció teljes rendszerét (az írott sajtót is), s azt az egyre bonyolultabbá váló társadalmi viszonyrendszert, amely valóságos új vallásként meghatározza életünket.

Milyen médiumok tartoznak a médiapedagógia területéhez?

A mozgóképkultúra és médiaismeret követelményei által meghatározott területmár önmagában is heterogén, felöleli:
a hagyományos értelemben vett filmkultúrát (filmtörténetet, filmesztétikát stb.)
az írott sajtó legkülönbözőbb formáit, illetve produktumait
a különböző audiovizuális médiumokat (fotó, plakát, képregény, rádió, televízió, videó, interaktív médiumok, különböző számítógépes rendszerek, hálózatok)
Interaktív multimédiás programok (on-line, off-line)
A média sajátosságait vizsgálva mágikus természetét emeli ki a szerző, „nagyon sok hasonlóságot, analógiát fedezhetünk fel, mind a média által közvetített üzenetek, mind az üzenetek befogadása terén:”
a televízió által sugárzott műsor, (kép) és az általa bemutatott világ (valóság) között a műsor alkotói, és a műsor nézői is hajlamosak azonosságot feltételezni.
a televízió műsorai is közösséget hoznak létre, illetve erősítik a műsorok által létrehozott közösség összetartozását, akárcsak a mágikus barlangrajzok.
a média műsorai, képei mögött transzcendens, emberfeletti hatalom működik, amellyel szemben az ember meglehetősen kiszolgáltatottnak érzi magát.
a média által közvetített idealizált világ nagymértékben befolyásolja az emberek viselkedését és gondolkodásmódját. Ahogy a különböző vallásokban megfogalmazott (isteni) tökéletesség és teljesség egyfajta eszményként, erkölcsi parancsként, lelkiismeretként működik a hívő számára, úgy a média által közvetített üzenetek is felszólításokat és parancsokat hordoznak.
a tömegkommunikáció által sugárzott műsorok többsége a nézők számára mágikus szertartásként működik, másképp fogalmazva mágikus szükségleteket elégít ki.
A tömegkommunikáció - az írott sajtó, a televízió, a rádió, a számítógépes hálózatok, az elektronikus játékok, a városokat és falvakat elborító plakátözön - egyre ellenállhatatlanabbul zúdítja ránk az információkat. Ennek következtében egyre inkább összekeveredik bennünk a média által közvetített ún. „televilág” és valóságos életünk: ismeretlen tájakra utazhatunk pillanatok alatt, azonosulhatunk a szuperhős tökéletességével, ugyanakkor ettől saját életünk határai zsugorodnak össze. Szinte már csak az tűnik igazán valóságosnak, fontosnak érdekesnek és értékesnek, amit a televízió közvetít: a reklámok idillikus világához, mindig mosolygó hőseihez képest szürkének, unalmasnak, csúnyának tűnik a saját életünk, a szexfilmben, akciófilmben, reklámfilmben általában minden sikerül - az életben minden sokkal bonyolultabb, nehézkesebb.
Gyakorlati tapasztalataink, s a különböző szociológiai felmérések is azt mutatják, hogy a felnövekvő nemzedékek egyre több időt töltenek az elektronikus médiumok előtt, és ami talán fontosabb, szocializációs mintáik, értékrendjük formálásában a tömegkommunikáció ma már nagyobb szerepet tölt be, mint a család és az iskola: a média osztja be napirendjüket, meghatározza hogyan gondolkodjanak a világ dolgairól, életvezetési mintákat, sajátos nyelvi kultúrát közvetít, öltözködési, étkezési, vásárlási divatokat indít, hősöket, eszményeket, életcélokat teremt. Mit tehet, mit kell tennie ebben a helyzetben a családnak és az iskolának?
A médiapedagógia legfontosabb feladata az, hogy kitöltse azt az űrt, amely a tömegkommunikációs rendszerek működtetői és az információk, üzenetek öntudatlan fogyasztói között tátong. A médiapedagógia tudásanyagot - ismereteket és készségeket - nyújt a tanulóknak, hogy értelmezni tudják a média által bemutatott világ természetességét és hitelességét, bemutatja az ábrázolás különböző módjait, vizsgáztatja a műsorszóró intézmények demokratikus szerkezetét és a kommunikációra vonatkozóan emberi, és jogi kérdéseket vet fel - nagyban alátámasztva ezzel a társadalom demokratikus szerkezetét.

A neveléstudomány és a médiaintegráció

Gyakorlatilag három, részben lokalizáltan működő kommunikációs technológia: a távközlés, a komputer és a média egymásra találásáról van szó. Ezeknek az oktatással, a tanítás-tanulás kérdéseivel külön-külön is termékeny volt a kapcsolata. Nem lehet kétséges, hogy az egymásra találással ez kapcsolat tovább erősödik. Mindhárom fejlődésére erőteljesen hatottak az elektronikus csúcstechnológiák, ill. ennek következményeként az alkalmazott informatika. A médiára pedig elmondható a ma oly gyakran emlegetett mondás: Hollywood az iskolába megy. Az oktatástechnológiában az informatikai alkalmazások térnyerése, és az ennek következtében feltáruló új lehetőségek vezetnek az információs és/vagy kommunikációs technológiához, mely a tanításban domináns orális csatorna súlypontját áthelyezi a nyitott és rugalmas elemeket erősítő tanulásra, ill. információfogyasztásra .
Az oktatástechnológia informatizálódásának folyamatában a viszonyrendszer kialakulását az alábbiak szerint látjuk:
Napjainkban a tömegkommunikációs médiumok mellé felzárkóztak, a telekommunikációs és perszonális kommunikációs technológiák. Kulturális oldalról egy új közlésmód megjelenésének vagyunk a tanúi. A digitalizálódás következtében egyre inkább a világ absztraktabb, ábrázoltabb részében kezdünk élni. Tanúi vagyunk a média-konvergencia jelenségnek, amely tulajdonképpen a technológiák közeledésén túl a személy nyilvános és perszonális kommunikációs lehetőségeinek a bővülését is jelenti. Egyúttal azt is, hogy nem vagyunk képesek csupán remeteéletet élni az elektronikus médiumok nélkül.
Telekommunikáció. Az egymástól távol lévő személyek közötti közlemények cseréje, ahol a személyek érzékszervi határon túli, halló és látótávolságon kívül vannak. A telekommunikáció révén megvalósulhat az emberek között a magánszféra sérthetetlenségén alapuló információcsere, így önmegvalósítási elképzeléseik valóra válhatnak. Az érzékszervi modalitások határait legyőzve ma már nemcsak a távbeszélés, hanem számtalan integrált multimédiás szolgáltatás is elterjedt, mint pl. képtelefon, telekonferencia. A személynek azonban nemcsak az információcsere a létérdeke, hanem a szórakozás és tanulás is.
Tömegkommunikáció révén nyilvánosan, technikai terjesztő eszközök (médiumok) segítségével, közvetetten (tehát nem szemtől-szemben), egyoldalúan (a közlők és befogadók sűrű szerepcseréjének lehetősége nélkül) jut el az információ egy diszperz (eltérően együttlevő) közönség számára (Maletzke 1963).
Miért van szükség a tömegkommunikációra, az emberek miért használják a tömegkommunikációs eszközöket?
A helyettesítés, azaz a mások helyzetébe való beleélésre van lehetőségünk steril formában. Átélhetjük a gyűlölet és szeretet legextrémebb formáit (megtapasztalhatjuk a szépséget és csúfságot, a gazdagságot és szegénységet).
A tömegkommunikációs eszközök adta másik lehetőség, hogy a hétköznapok világából eltávolodjunk egy fikciós világba (nemi vágy, horror, szadizmus.)
Társadalmi igény az a szükséglet, amely a közös élményekre való törekvésben valósul meg.
Lelki és erkölcsi igények kielégítése során az a vágyunk teljesül, hogy higgyünk az erkölcsi értékek felsőbbségében.
Míg a tömegkommunikációt az előre szerkesztettség, a tömegesség, az egyoldalúság, a passzív befogadás, addig a telekommunikációt a közlés élő jellege, személyesség-intimitás, kétoldalúság és aktív részvétel jellemzi.
Mit elégít ki a számítógép, ill. annak bármely beépített változata? Milyen igényeket elégít ki a hálózat?
A hálózatok elterjedésével a számítógép egyaránt alkalmas hírforrások elérésére, csevegésre, társalgásra, csakúgy, mint szórakoztató filmek (WEB Tv) megtekintésére. A multimédia elemek nemcsak a CD-n rögzített formában fordulnak elő, hanem on-line módban, azaz hálózaton is. Napjaink mételye a Hálózat.
A számítógépek fejlődése révén megszülettek a számítógéppel való kommunikációs lehetőségek. Míg korábban az adatfeldolgozás, adatátvitel volt a jellemző a számítógépes rendszerekre, napjainkban – a celluláris telefonok elterjedése a legjobb példa – a számítógép bevonult a kommunikációs rendszerekbe. A mobiltelefonok adta szabadság nagyon relatív szabadság, bármikor elérhetünk személyeket, de bármikor bennünket is elérhetnek. A számítógép legújabb metamorfózisaként megszületett –egy munkanélküli japán programozónő “jóvoltából”, aki nem kapott tanári állást – a gyermekek szeretet igényére alapozott a TG a tamagocsi, az elektronikus háziállat. Mit tegyen a pedagógusközösség ezekkel a jelenségekkel?
Napjainkban a hagyományos szemlélet mellett elterjedőben az a felfogás miszerint „a feladat az, hogy olyan állampolgárokat neveljünk, akik a számítógépek és hálózatok világában önállóan gondolkodó, de együttműködő és megértő cselekvői lesznek a társadalomnak. Ebben a szemléletben nem a számítástechnika a lényeg, hanem az hogy a modern világ kontinuitását az emberi gondolkodás történetének legjobb eszméivel közösítse.”
Az interaktív médiakommunikáció során a kommunikáció nem két személy, hanem az ember és egy gép között jön létre. A jelenség azért nevezhető kommunikációnak, mert teljesül a számítógépek mesterséges intelligenciája révén az interakció.

A médiakompetencia összetevői és kapcsolata az informatikával

Mit értünk alkalmazott informatikán?
Az alkalmazott informatika matematikai, információelméleti, rendszerelméleti, számítástudományi alapokon nyugvó résztudomány (kísérleti jellegű), mely biztosítja az információ hatékony befogadását, az információ változatos előállításával, feldolgozásával, tárolásával, továbbításával és megjelenítésével.
Ma már az informatikai tudás nem a programírás, a fejlesztésre összpontosul, hanem az elektronikus kifejezési formákra. Az elektronikus publikációknak számos válfaja létezik:
nyomtatott kiadványok (könyvek, folyóiratok stb.) elektronikus megfelelői,
interaktív adatbázisok (pl. bibliográfiai, statisztikai, térinformatikai, képi vagy szöveges),
interaktív multimédia (pl. oktatóprogramok, játékok),
szoftver és szakértői rendszerek,
új publikálási formák, például a számítógép-hálózatokon elérhető hirdetőtáblák, vitafórumok, preprintek.
A német és angolszász területeken többnyire a tanárképzésbe igyekeznek beépíteni ezt a területet, ami nem az általunk is „megszenvedett” oktatástechnikai képzést jelenti, sokkal inkább az „intelligens médiafogyasztásra, illetve tudatos médiahasználatra történő nevelést" : egyrészt szemléletformáló igénnyel (hogy a tanár valamelyest szakszerűen tudjon válaszolni a média oldaláról érkező kihívásokra, s ezáltal hitelesen tudja formálni, „befolyásolni” diákjai tömegkommunikációs "fogyasztását"), másrészt pedig azért, hogy a tanárok minél eredményesebben tudják fölhasználni óráikon az elektronikus médiumokon érkező információkat és illusztrációkat.
Fenti gondolatmenetet értékelve egyet tudunk érteni a szerző intelligens médiafogyasztásra, illetve tudatos médiahasználatra történő nevelési elveivel, valamint a tanárképzés ez irányú feladataival. Valljuk, hogy a feladatok megoldásában – mely a médiakompetencia kialakítását jelenti – jelentős szerepet játszik majd, a közoktatásban jól kialakított (a kor elvárásainak megfelelő), médiaismerettel kibővített informatikai ismeretanyag elsajátítása.

q
A médiakompetencia
Más szemlélet szerint a tanulók informatikai tudása mellett a médiakompetenciájára kell helyezni a hangsúlyt. E szerint a posztindrusztriális társadalom polgára számára alapvető feladat a média megértésének és értelmes használatának a képessége. A médiakompetencia fokozatai (1. ábra):
Ösztönös médiakritika,
Médiaismeret,
Médiahasználat,
Médiakreativitás.
Médiakompetencia magába foglalja a médiaismeret és médiahasználat elemeit csakúgy, mint az információhordozó médiumok által közvetített és megformált tartalmak kritikus értelmezésének képességét és az információhordozó médiumok kreatív használatához (fejlesztés és prezentáció) szükséges feltételek kialakítását.
Felfogásunk szerint az informatika közoktatási tartalma nem lehet más, mint a médiakompetencia kialakítása.
A kompetencia szót vizsgálva – segítségül hívva a Magyar nyelv értelmező szótárát, illetve az Idegen szavak és kifejezések szótárát – azt kapjuk, hogy a latin eredetű szó jelentése illetékesség, jogosultság, szakértelem. Gyakran emlegetjük a társadalmi kompetenciák kifejezést is. Ez a társadalom számára adott időszakban fontos szakértelmet jelöli. Ennek megfelelően: a médiakompetencia olyan ismeretek birtoklását jelenti, amely képessé tesz a hatékony és kreatív média-használatra. Szintjei a következők:
1. szint: Ösztönös médiakritika. Az „adott személy” ismeri a média terület elemeit, arról megvannak az általános alapismeretei (az alapszókincs ismerős számára), képes néhány gyakorlati és konkrét feladat végrehajtására. Azok szintje, akik csupán befogadók.
2. szint: Médiaismeret Együtt tud működni a média terület szakembereivel, a forrás és prezentációs eszközöket használni tudja. Rendelkezik az alapvető médiakomponensek ismeretével ill., ismeri a számítópépes közlések során alkalmazott digitális médiumok jellemzőit. A médiakiválasztás szempontrendszere ismertében képes az üzenetek adekvát média formájában való megjelenítésére. Képes végrehajtani ismétlődő és speciálisan előre meghatározott feladatokat, képes a felhasználóknak gyakorlati tanácsokat adni. Rutinmunkát végző gyakorló szakemberek szintje.
3. szint: Médiahasználat. A médiakomponensek ismeretének birtokában ismeri a médiát és eszközeit, képes azokat meghatározni, azokról szakmai vitát folytatni, azokat problémamentesen alkalmazni. Képes egy szakmai helyzetet értelmezni, megítélni, értékelni, médiát és eszközeit a helyzetnek megfelelően alkalmazni. Képes az elemek meghatározására és azok komplexebb munkahelyzetekben történő alkalmazására.
4. szint: Médiakreativitás. Az adott technikákat, médiát nemcsak egy, hanem számos helyzetben képes alkalmazni, miközben megfelelően alkalmazkodik a fejlesztői és felhasználói környezethez. Képes más alkalmazási területeket találni, azokat továbbfejleszteni, vagy finomítani. Képes új média megtervezésére. Képes a saját tevékenységének stratégiai, illetve globális nézőpontból való megközelítésére. Képes egy adott helyzet komplexitásának megértésére, miközben új megoldásokat alkalmaz.

Kiegészítésképpen ajánlatos a következő ismereteket is közvetíteni: médiaelmélet, média design, médiaformanyelvek, médiapszichológia, média-költségtervezés, médiajog.
A multimédia kurzusokhoz szükséges a megfelelő előzetes ismeret, amely két nagy területre osztható: Informatikai tudás és médiaismeret. Informatikai kompetenciák kialakításához az alapozó részben szert kell tenni az informatika alapismeretekre, általános célú alkalmazások elsajátítására, majd el kell sajátítani valamilyen grafikus fejlesztőfelületet. Kiegészítő tanulmányokként: matematika, fizika, programozási ismeretek (csak a felsőfokú multimédiás képzés esetén).
Médiakompetenciák megszerzéséhez az alapozó részben meg kell ismerni a médiaelmélet tárgykörét, majd a hangtechnikát, videotechnikát, komputergrafikát és animációt, a digitális képfeldolgozást, az interaktív médiumokat, valamint a hivatali és telekommunikáció fogalomrendszerét.
Mivel a multimédia interaktív módon tartalmaz szöveget, képet, hangot számítógép által vezérelve, és megjelenítve a fentiekből levezethető, hogy milyen médiatechnikákat integrál a multimédia.

A médiainformatika, mint a média és informatika integrálója

Médiakompetencia › médiainformatika. A médiakompetencia kialakítása a médiaismeret és az informatika fúziója révén létrejövő szakterület keretében valósul meg.
A médiainformatika általános célja:
A közoktatásban – a kor elvárásainak megfelelő –, médiaismerettel kibővített, informatikai ismeretanyag elsajátíttatása,
Bontakoztassa ki a tanulókban, az elektronikus eszközök szolgáltatások tudatos és konstruktív használatának képességét,
Alakítsa ki az értékeken alapuló alkotások befogadásának és élvezetének készségét,
Rendelkezzen a tanuló a médiumok általi információ-szerzés és önkifejezés kreatív képességével.
Mutassa be a tervezési, szerkesztési, valamint a gyártási, és értékesítési technikákat,
A fentiek birtokában, biztosítsa az „információs társadalom”-ban is az esélyegyenlőséget.
Főbb oktatási célkitűzések
Az elektronikus médiumok, szolgáltatások tudatos és kreatív használatához szükséges kompetenciák kialakítása.
A médiális tartalmak értékalapú, kritikus megítéléséhez és befogadásához szükséges értékszemlélet és attitűdök kifejlődésének elősegítése.
A médiális üzenetek tervezési, szerkesztési, ill. gyártási és értékesítési technikáinak megismertetése.

q
Médiakompetencia - médiainformatika

A médiainformatika (multi) a médiaprodukciók tervezéséhez és fejlesztéséhez szükséges eszközöket és eljárásokat foglalja magába. Összetevői: kommunikációelmélet, médiaismeret, médiatervezés, médiatechnológiák (számítógépes grafika, digitális hang és képtechnika, álló- és mozgókép-feldolgozás, prezentációs technikák) interaktív médiumok, elektronikus hálózatok, tele- és kommunikációs médiumok.
q
Médiaismeret – Informatika

A médiainformatika pedagógia szerepe

Mit tehetünk ebben a „mediatizált” környezetben?
Rendszerint két szélsőséges pólus rajzolódik ki. Az egyik szerint „Nem szabad engedni a mindent elborító tömegkultúrának, amely veszélyezteti a személyiség autonómiáját, amely minden értéket, és művészetet „lealacsonyít”, míg a másik lehetséges válasz abból indul ki, hogy „akár akarjuk, akár nem, meg kell tanulnunk együtt élni a „mediatizált” környezettel”.
Meg kell ismerni a média természetét, működési módját, „s ha nem félünk tőle, akkor talán meg is lehet szelídíteni”.
A média megismerésének másik fontos célja az, hogy átláthatóvá váljanak az információhoz jutás módjai is, hiszen az információ megszerzése és birtoklása egyre lényegesebb. Napjainkban egy újfajta információs egyenlőtlenség kezd kialakulni: aki nem fér fel valamilyen okból az „elektronikus szupersztrádára”, az mindenképpen hátrányos helyzetbe kerül a társadalomban. A hátrányos helyzet felszámolását segíti az iskolák bekapcsolása a hálózatba. Rövid időn belül szükséges elérni, hogy valamennyi közoktatási intézmény az Internet szolgáltatásait igénybe vegye.
A cél eléréséért az iskoláknak is erőfeszítéseket kell tenniük. Egyre tarthatatlanabb, ha erről a társadalmi kihívásról az iskola nem vesz tudomást. Az informatikai műveltségterületben is még mindig sok az elméleti, műszaki és programozási ismeret a tananyagban, miközben a hardver és szoftver közelít a felhasználóbarát környezethez. Az alkalmazói területeket szakmai környezetétől elszakítva tanítjuk, pedig az alkalmazott informatika csak valamilyen más (nyelvészet, rajz, földrajz, stb.) szakmai környezetben művelhető hatékonyan. Fontos feladat a számítástechnika és könyvtárhasználat ismeretanyagát közelíteni egymáshoz. Ez utóbbi feltétele annak, hogy az iskola forrásközpontja (könyvtára) az intézmény első számú stratégiai objektuma legyen.
Természetesen, ha jó a tananyag az ember és gép kapcsolata, akkor is rejt veszélyt magában. Az elidegenedés lehetőségét hordozza a túlzott gépi függőség, megszállottság. De a negatív erkölcsi megnyilvánulások (erőszak, hatalom mindenáron való megszerzése stb.) veszélye is fellelhető azokban a torz virtuális világokban, melyet az erre az új technikára fel nem készült felhasználó képes maga számára teremteni. Ezeknek a hatásoknak a kivédése fontos feladata a szülőnek, de a pedagógusnak is.
Az elektronikus médiumok elterjedése hatással van az emberi társadalomra és az egyénre. Az információ áradatának hatalmas mérete és annak szelektálatlan elérése, hozzáférhetősége sok problémát is okoz, és gyakran emberi katasztrófákhoz vezet. Mégis mindent a cenzúra újrafelfedezése nélkül kell megoldanunk.
A multimédia térhódítása nem meglepő, hiszen az egyetlen módszer és eszköz, mely egyesíti az audió és videó, az írott szöveg, a képek valamint az animációk nyújtotta szemléltetési lehetőségeket, interaktív kalandozás és egyéni tempó biztosítása mellett. Használata elvezet a virtuális valósághoz.
Az elektronikus média világa olyan hatásokat hordoz magában, melyre időben oda kell figyelni és a negatív hatásokat ki kell küszöbölni. A VR jön, a VR hatalom, de hogy kinek a kezében és mire, az remélhetőleg még nem dőlt el teljesen. Pedagógusok, médiaszakemberek feladata, hogy segítsük gyermekeinket a valós és virtuális világban való eligazodásban azért, hogy mielőbb otthon legyenek benne.
Tanulmányunkban a média és informatika találkozásánál kirajzolódó törésvonalban a számítástechnikai tudás mellett a média formanyelvi, műfaji sajátosságaira kívántuk fókuszálni a figyelmet. Reméljük a fentiek gondolat ébresztőek mindazok számára, akik a média és a multimédia világában otthon akarnak lenni.

Médiakompetencia az információs társadalomban

Az elmúlt két évtized technika fejlődése alapjaiban változtatta meg a kommunikáció- és információtechnológiát, amely új követelmények elé állította társadalmunkat. A korszerű információs eszközök és rendszerek ismerete és hatékony használata egyre inkább általános elvárásként fogalmazódik meg az egyénnel és a táradalommal szemben.
Az információs társadalom és a médiakompetencia tárgykörében vizsgálatainkat célszerű a fogalmak meghatározásával kezdenünk. Az információs társdalom jelentését tekintve három megközelítésről beszélhetünk:
„Információs” az a társadalom, mely jelentős mértékben él az információáramlás elektronikus hálózataival. Ez a felfogás merőben technikai; nem mond semmit a társadalmi rend jellegéről.
Az információs társadalom az emberiség új létezésmódja. Az ipari és az ezt megelőző társadalomalakzatokhoz képest átalakulnak a termelési, gazdasági, tulajdonviszonyok, megváltozik az értékrend és az életmód. Az informáltság, a szellemi vagyon szerepe minden másnál fontosabbá válik, s mivel egyre többen jutnak hozzá az információszerzés és a kapcsolatlétesítés korlátozhatatlan eszközeihez, sokkalta egyenlőbbekké válnak az életesélyek. Az információs társadalom modern formában és tömegméretekben megteremti a közvetlen demokráciát.
Az információs társadalom világtörténelmi újdonsága valóban nem írható le kielégítően az informatikai forradalom jellemzőivel, hanem új társadalmi berendezkedést is jelent. Csakhogy ez egyáltalán nem az egyenlőség és demokrácia társadalma, hanem éppen ellenkezőleg: az információs vagyon, a szellemi meggazdagodás kevesek privilégiumává válik, mivel a minden eddiginél gyorsabb ütemű változásokkal csak azok tudnak lépést tartani, akik előnyös helyzetből startolnak.
Ha a tudás az összefüggéseiben tekintett információ, akkor akár a hamarabb kialakult „tudástársadalomról” is beszélhetnénk. Nyíri Kristóf szerint ez utóbbi a szerencsésebb formula, bár az „információs társadalom” az elterjedtebb , ezért mi is ezt használjuk.
A kompetencia szót vizsgálva – segítségül hívva a Magyar nyelv értelmező szótárát, illetve az Idegen szavak és kifejezések szótárát – azt kapjuk, hogy a latin eredetű szó jelentése illetékesség, jogosultság, szakértelem. Gyakran emlegetjük a társadalmi kompetenciák kifejezést is. Ez a társadalom számára adott időszakban fontos szakértelmet jelöli.
A médium ma egy közismert fogalom. Szótári alakjához hasonlóan a kommunikációs folyamatban is a közvetítő közeg szerepét tölti be, megjelenhet könyv, diakép, film, videó, számítógépes programok stb. formájában. Amikor eszközökről beszélünk természetesen hozzáértjük a rajtuk tárolt információt is. Ezért a médiumok: információhordozók. Ezeket az eszközöket ezért nagyon gyakran szoftvereknek is nevezzük, hiszen ezek szellemi termékek. Ha esetenként szakmai megfontolásokból teszünk is tartalmi különbséget e három elnevezés között, most mégis azt mondjuk, hogy a média- vagy információhordozók vagy szoftverek az irányításnak és a szervezésnek, a tanításnak és a tanulásnak ill. a szórakozásnak az eszközei. Ennek megfelelően a médiakompetencia olyan ismeretek birtoklását jelenti, amely képessé tesz a hatékony és kreatív média-használatra. Cikkünk szempontjából fontos megjegyezni, hogy napjainkban ez egy fontos társadalmi kompetencia is.
Milyen média tartozik ide? A hagyományosnak tekinthető (film fotó videó stb.) médiumokon kívül a multimédia a virtuális valóság, az Internet, és a mobil kommunikációs rendszerek jellemzőivel kell foglalkoznunk. Ez utóbbi négy jelenleg még jól elkülöníthető, de valószínű, hogy a közeljövőben ezek a határok elhalványodnak , és létrejön a globális digitális világ. Lev Manovich tagadja a számítógéppel generált virtuális terek létezését, amit a tér szubsztanciájának, a mindent egyesítő atmoszférának a hiányával magyaráz. Manovich az Internet világára alapozza kijelentését, figyelmen kívül hagyva, hogy a virtuális valóság már túllépett ezen a problémán, megvalósítva a homogén virtuális tereket, és a virtuális tér objektumainak kölcsönhatását.
A médiakompetencia kialakítása különösen nagy kihívás az oktatási intézmények számára, ahol gondoskodni kell az oktatók és a diákok képzéséről is, hiszen a felsőoktatás korábbi tanterveiben ezek a stúdiumok – újdonságuknál fogva – nem szerepelhettek. A pedagógusok nehéz helyzetben vannak, mert a tanári hivatás mindennapos kihívásai mellett kell eleget tenni ezeknek a követelményeknek. A nehézségek ellenére mindent meg kell tenni a lemaradás elkerülésére, hiszen az információs társadalomban a képzetlenség, a kompetencia hiánya nagyon gyorsan társadalmi pozícióromlással járhat az egyén, és a társadalom számára.
Az Internet, a multimédia világa nem érthető meg a hagyományos médiumok (fotó, film, videó stb.) ismerete nélkül. A hallgatóknak rendelkezniük kell elméleti ismertekkel a médium történeti, művelődéstörténeti vonatkozásairól, formanyelvi esztétikai jellemzőiről, kommunikációs szerepéről, illetve el kell sajátítani azokat az alapvető technikai fogásokat, amelyek egy médium kreatív létrehozásához szükségesek. Az elméleti megközelítésnél nem a lexikális tudás elmélyítése a cél, hanem a médium sajátosságainak a megismerése. A mozgókép kultúra oktatásánál elengedhetetlen például annak a vizsgálata, hogy miért hat ennyire ránk a film, ezt milyen formanyelvi elemekkel éri el, milyen következményekkel járhat, ha hétköznapi életünkben a filmből vett mintákat alkalmazzuk stb. A filmkészítés technikai alapjainak az elsajátítása is elsősorban a jobb megértést szolgálja: az apró műhelytitkok, a vágás a világítás, a kamerák, súgógépek használata segíti a kompetens kritikai attitűd kialakulását, hogy helyes értékrend alakuljon ki a hallgatókban a média sztárjaival, a hírműsorokkal, reklámfilmekkel, a manipulált és manipuláló médiával kapcsolatban.
A digitális korszak beköszöntésével a számítógép lett az az eszköz, amely képes integrálni a korábban különálló médiumok mindegyikét. A számítógép-használatának, illetve a hálózati kommunikáció alapjainak elsajátítása ma már minden hallgató számára nélkülözhetetlen. Az oktatási intézmények feladata, hogy felkészítse a hallgatókat egy olyan digitális világra, ahol az információ mindennél nagyobb értékkel bír, ugyanakkor szelektálás nélkül az egyén elvész a vég nélküli információáradatban. A hallgatóknak képesnek kell lenniük az információ-technológiai eszközök hatékony és kreatív alkalmazására, amit a főiskolai képzés folyamán több modulban, és az érdeklődési szintjüknek megfelelő mélységben sajátíthatnak el.


Az információs társadalom kihívásai a felsőoktatásban

Bill Gates idézve:
„A digitális világ rendkívül veszélyes, és könyörtelen jövőt kínál nekünk, vagy gyors fejlődést, vagy halált. De a végén mindannyian jól járunk”. A megfogalmazott kihívásokkal szoros kapcsolatban van a digitális világ három fogalma. Mik ezek a fogalmak, és mik ezek a kihívások?
qq

Az egyik ilyen fogalom a technológiai forradalom, amiről a felsőoktatásban is gyakran szót ejtünk. Gyakran emlegetjük a globalizációt is, és a harmadik fogalom, amiről a sok szó esik, az az információs társadalom.
Az információs társadalom fogalmát gyakran összekeverjük az előző két fogalommal. A globalizáció nem egyenlő az információs társadalommal. Két különböző dologról van szó, mert a globalizációt – bátran mondhatom –, hogy el kell szenvednünk, az információs társadalmat pedig meg kell alkotnunk. Meg kell alkotnunk: magunknak. Feltehetjük azt a kérdést, hogy vajon ki, mi és mit vezérel ebből a három fogalomból? A technológiai forradalmat a felhasználó vezérli. Nem mindig volt ez így. Neumann János neve ma többször elhangzott. Neumann korában, és az azt követő évtizedekben, nem érintett annyi embert a számítástechnika közvetlenül, mint manapság. A számítástechnika ma a felhasználóé, a felhasználó mondja meg a fejlesztőnek, hogy mit szeretne, mit akar. Ennek a folyamatnak szimbolikus kezdete volt a Windows95 megjelenése. Onnantól kezdve a felhasználó irányítja a fejlődést. A felhasználó papír alapú dokumentumokat szeret olvasni, szép nyomatokat akar készíteni, s erre az informatikai ipar megfelelő, korszerű eszközök kifejlesztésével válaszol.
A globalizációról sok jót és rosszat el lehet mondani. Az oktatás-képzés szempontjából nehéz a megítélés. Természetesen jelentős mértékben érintettek vagyunk, mégis azt mondjuk, hogy a globalizációt a pénz irányítja. A világ egy évi termelési értékét kb. 32 000 milliárd dollárra becsülik. Naponta, a számítógépeken 7000 milliárd dollár manipulálódik, ill. cserél gazdát. Ebből az következik, hogy a globalizációnak óriási szerepe van a tőzsdéken, a számítógépes hálózatokon. De a globalizáció másként is megérint bennünket, oktatással-neveléssel foglalkozókat. A következő példa akár mindennapi is lehetne: a finn nagyszülők ülnek a tévé előtt és megcsörren a telefon. Kaliforniából gyermekük telefonál, és arról beszélgetnek, hogy Kínában most érettségizik éppen az unoka. Mi ez, ha nem globalizáció? Számomra a globalizáció nem más, mint az ember és a természet igazi szimbiózisa.
Azt mondtam az előbb, hogy az információs társadalmat nekünk kell megalkotnunk. Kik építik az információs társadalmat? Természetesen polgárok, az emberek. Mi alkotjuk. Az e-polgár kifejezést azért használom, mert ma már ezt az e betűt minden olyan fogalom elé odatesszük, ami az elektronikus környezethez valami módon kapcsolódik. Kérdésként az vetődhet fel, hogy az információs társadalomnak milyen hatása van az egyénre, milyen hatással van az oktatásra? Ezek pozitív és negatív hatások egyaránt lehetnek. A felsőoktatásra is igazak ezek a megállapítások. Megfelelő súllyal foglalkozunk-e az informatikával? Megfelelő mértékben van-e jelen az értelmiségképzésben? Kiszolgálja-e a kutatókat az informatika és – nem utolsósorban – a hallgatókat is? Ilyen formán nyilván az is megkérdezhető, hogy vajon ma egy felsőoktatási intézmény intellektuális vagyona milyen összetevőkből áll?

q

A válaszok azt mutatják, hogy az informatikának hihetetlen nagy szerepe van. Általában infrastrukturális, humán, és szellemi vagyonról szoktunk beszélni.

Az infrastruktúrát gyakran emlegetjük, szívesen mutogatjuk a felsőoktatási intézményekben. Közben az infrastrukturális vagyon nem csak az infrastruktúrából áll, hanem partneri kapcsolatokból, környezeti kapcsolatokból. A humán és szellemi vagyonnak szerves része a képzettség, a motiváció, és talán a legfontosabb része a képzelőerő. Mégis, talán úgy érezzük, hogy maga az infrastruktúra, a legmeghatározóbb. Fodor Istvánt idézem, aki nemrégiben elhangzott előadásában egy tuniszi mondással példálózott, ami így szólt: „A sivatag és a zöld kert között nem a víz a különbség, hanem maga az ember”. Azt gondolom, a mondásnak az is tanulsága, hogy az intézmények értékét azok intellektuális vagyona határozza meg, mert az infrastrukturális vagyon mellett az embernek óriási szerepe van.

Az e-learning IKT feltételrendszere

Az elektronikus tanulás felsőoktatási alkalmazása sok kihívással néz szembe. Ez a folyamat egy nagy viharhoz hasonlítható, ahol különböző sebességű szelek találkoznak, amelyek az információs és kommunikációs technológia, a módszertan és a hallgatói szükségletek által korbácsolódnak fel. Ezen túl, kitérek a legmodernebb technológiák alkalmazásával kapcsolatos kérdésekre. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a csökkenő pénzügyi erőforrások korában hogyan tudnak az egyetemek/főiskolák a rohamosan fejlődő technológia, növekvő hallgatói igények és módszertani fejlesztések által támasztott kihívásoknak megfelelni. 
Napjaink pedagógiai konferenciáinak leggyakrabban elhangzó fogalma talán az e-learning. A bűvös „e” betű az üzleti életben, a gazdaságban jelent meg először (e-business), majd kifejezője lett az elektronizációnak minden tudományterületen. Nem maradt érintetlenül a pedagógia sem. Az e-learning ma már nem csak elmélet, hanem gyakorlat is. Értelmezését illetően, nagyon sok definíció elhangzott már, és a konferenciák divatos vitatémáit is jelenti. Magyar megfelelője „az elektronikus tanulás bonyolult tartalmat fed, hiszen olyan komplex folyamatokat tartalmaz, amelyek egyrészt tanulási, másrészt tanítási, harmadrészt pedig  szervezeti/szervezési problémákat ötvöznek, s amelyek csak az információs és kommunikációs technológiák alkalmazásával valósulhatnak meg.”
Az információs és kommunikációs technológia (IKT) az oktatásban elsősorban a tanulás, az információszerzés folyamatának kibernetikai, rendszer- és kommunikációelméleti alapokon történő megtervezésének és megszervezésének olyan átfogó pedagógiai stratégiája, amely biztosítja az információ hatékony elérhetőségének, befogadásának és elsajátításának optimalizálását a korszerű információhordozók, módszerek és technikai eszközök együttes felhasználásával.

A felsőoktatás és az e-learning

Az utóbbi néhány évben az elektronikus oktatás jelentős fejlődésen ment keresztül. Elsősorban az USA-ban, de közel és távol-keleten is jelentős számú on-line kurzust indítanak az egyetemek. A számos önálló tanulásra alkalmas on-line technológia kidolgozása mellett, innovatív oktatók, tananyagfejlesztők olyan módszereket és pedagógiai eszközöket fejlesztettek ki, amelyek jobban motiválják a hallgatókat, mint a tradicionális oktatás és így világszerte milliók vesznek részt e-learning alapú oktatási programokban. Sajnos azonban azt is elmondhatjuk, hogy a hallgatók jelentős részének minőségi kifogásai vannak, és nem találják elég érdekesnek a tananyagot és hatékonyabb, gyakorlat-orientáltabb programokat követelnek.
A következőkben azokat a IKT eszközöket mutatom be, amelyek bevezetése hozzájárulhat a fenti hallgatói igények kielégítéséhez.

  1. Web naplók, vagy blogok. Közismert műfaj lett az elmúlt években. A WEB funkcióváltásának folyamata, amit úgy írhatunk le, hogy az „olvasott” Web átalakul „írott-olvasott” Web-bé. Ez a Web 2.0 korszaknak a megjelenését, és egyben egy új filozófiát is jelent. Nem más ez, mint az újságírás gyakorlatának és az azonnali üzenetküldésnek egy meglepő ötvözete. A blogok lehetnek nyilvánosak, vagy saját használatúak, rövid terjedelműek. Lényegében kronológiai sorrendben felhelyezett szövegeket tartalmaznak, napi fontosságú eseményekről, új kiadványokról, vagy más blogokról. A blogok egy része olyan tulajdonságokkal is rendelkezik, mint az észrevételek visszacsatolása, beépített média, illetve Web-link kapcsolatok. A legnépszerűbb blogokat több 100 000 olvasó keresi fel naponta. A blogok többféle célra készülnek, pl. személyes hírek, kéziratokkal kapcsolatos visszacsatolások, cikkekre reflektálás. Bruner 2004-ben azt is megállapította, hogy az USA-ban naponta 10 000 új blogot hoznak létre.
  2. Aszinkron vita fórumok, elektronikus osztályterem. Habár ezek az eszközök már régen megjelentek, az aszinkron, vagy késleltetett, számítógép-alapú konferencia rendkívül nagy népszerűséget élvez, és egyes esetekben ez az egyetlen eszköz, amelyet on-line alapú tanulási környezetben használnak. Az aszinkron technológia segítségével az oktató és a hallgató bárhol kommunikálhat egymással az adott kurzus tartalmáról, vagy bármilyen a valós világban folyó tevékenységről. További lehetőségek lehetnek a heti fórumok meghívott szakértőkkel, szakanyagok, cikkek megbeszélése, illetve előadási anyagokkal kapcsolatos visszacsatolás. Az aszinkron, Web-alapú konferencia eszközök időtől való függetlensége a hallgatóknak lehetőséget biztosít arra, hogy fontos információkat értékeljenek, összefoglaljanak, illetve továbbítsanak. Népszerű elektronikus osztályterem a www.Nicenet.org.

Az osztályterem néhány funkciója:
Konferencia: (ez tulajdonképpen egy fórum, ahol üzenni lehet egymásnak)
Személyes üzenetek: (itt bárkinek tudunk személyes üzenetet küldeni, sőt az egész csoportnak egyetlen mozdulattal lehet körlevelet küldeni)
Link sharing: (ide érdekes linkeket lehet feltenni)
Dokumentumok: (ide dokumentumokat lehet feltenni, nem csatolt állományként)
Ütemezés: (ide új feladatokat lehet feltenni, sőt azt is tudja a program, hogy például egy dolgozat előtt 3 nappal automatikus figyelmeztetést küld a diákoknak)

  1. Learning Management System (LMS), és a Learning Content Manegement System (LCMS)

A mai felsőoktatásban elterjedt, hogy szoftveres támogatással oldják meg az intézmények a tanulás szervezését, irányítását, ill. a tananyagfejlesztést. A használt rendszerek két meghatározó komponense az un. Learning Management System (LMS), és a Learning Content Manegement System (LCMS). Az LMS-t a magyar terminológiában „keretrendszernek” szokták leggyakrabban fordítani, bár a „képzésmenedzsment rendszer” kifejezés pontosabb lenne: ez a modul ugyanis a tananyag megjelenítése mellett a hallgatók adminisztrációjáért is felel. Ez az a komponens, amellyel közvetlenül kapcsolatba kerülnek a hallgatók az eLearning használata során.
Az LCMS ezzel szemben „Tartalommenedzsment rendszerként” van leginkább használatban, mivel ez a modul nem az oktatás lebonyolításában, hanem az oktatási tartalom előállításában kap szerepet. A két fő komponens között a tananyag teremti meg a kapcsolatot, amit gyakran egy önálló részrendszerben, a „Tananyag adatbázisban” tárolunk. Kisebb rendszerek esetében a tananyag közvetlenül kerül átvitelre az LCMS-ből az LMS-be.
Ezek a rendszerek kommunikációs felülettel is rendelkeznek.  Vita eszközök, beszélgető programok, profil készítés, fájl fel és letöltés, virtuális párosítások, közös Web kapcsolat használat, felmérések, vizsgáztatás és osztályzás, mind funkciói közé tartozik. Továbbá ezek az eszközök figyelik a számítógép használatot is. Az ilyen rendszerek közé tartoznak a következők: Blackboard, WebCT, eCollege, Angel. Szabadon hozzáférhető, nyílt forráskódú szoftverek közé tartozik az igen elterjedt Moodle.

  1. Kooperatív munkát elősegítő eszközök

Mind a vállalati szektorban, mind a felsőoktatásban egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik az együttműködésen alapuló, illetve a csapatban megvalósítandó feladatmegoldás iránt. Az olyan szoftver csomagok, mint a, PlanView és TeamSite támogatja a csapatban végzendő munkát olyan eszközökkel, mint valós idejű beszélgetés a projekt időtartama alatt, whiteboard használat, irányított viták és más együttes munkát serkentő eszközök a feladatok követésére, erőforrások elérésére, problémák felvetésére, és tartalom készítésére. Ezek az eszközök lehetővé teszik a csapat tagjai számára az adatok megosztását, a munka ütemének megbeszélését, értékelését, dokumentumok, illetve írott anyagok fejlesztésének figyelését.
5. Digitális könyvtárak. A digitális könyvtárak hozzáférést biztosítanak elektronikus dokumentumokhoz mely lehet szöveg, videó, kép, vagy animáció. Általában a digitális könyvtár egy meghatározott témakört ölel fel pl. magyar költészet, 18. századi felfedezők, alternatív energia használat. Ezeket a könyvtárakat az e-learninget folytató tanárok és hallgatók is használhatják, hogy tanulásuk(tanításuk) során a feldolgozandó tudástartalmak minél szélesebb körét vonják be, s ezzel kiegészítve a hagyományos tankönyveket és más forrásokat. A digitális könyvtárak támogatják az önirányított tanulást, illetve az ismereteket feltáró tanulási tevékenységeket. A www.LibraryShare.com portálon fontos információ található a digitális könyvtárak fajtáiról és tartalmáról.

  1. Digitális portfoliók. A digitális portfoliók használata során egy hallgató tanulmányi teljesítménye vagy munkája kerülhet bemutatásra a teljes tanulmányi időszakra. Példa található a www.efoliomn.com címen. A digitális portfoliók vizsgálata során az oktatók nyomon követhetik egy adott hallgató előrehaladását on-line formában. A hallgatók a következő elemeket építhetik be a digitális portfoliókba: tanulási célok, felfogások, minta munkák, hallgatói előadások, képek, szakmai és munkavállalói háttér, curriculum vitae-k, és jelenleg folyó projektek,  A digitális portfolió segítségével a diplomát adó intézmény is jobban ellenőrizheti a jelöltek munkájának minőségét, és a végzős hallgatóknak is több információ áll rendelkezésre, hogy a jövőbeni munkaadójukat tájékoztassák. Az EKF rövidesen bevezeti ezt a módszert.
  2. Elektronikus könyvek. Az e-könyv olyan anyag vagy szöveg, amely digitális formában jelenik meg. Általában vagy on-line formában, vagy CD-n érhető el. A hagyományos tankönyvtől eltérően nemcsak az oktató, de a hallgató feljegyzéseit, és észrevételeit is tartalmazhatja. A hallgatók kiemelhetnek egyes részeket, kérdéseket tehetnek fel, elektronikus feljegyzéseket készíthetnek, beépített szimulációkat vizsgálhatnak meg, és válaszolhatnak on-line alapú felmérésekre, vagy más vizsgakérdésekre is.
  3. Játékok és szimulációk. A világháló lehetőséget nyújt minden felhasználónak, hogy kipróbálhassa az elsajátított tudást és készségeket valósághű környezetekben. Pl. egy tanárképzési programban részt vevő hallgató kapcsolatba kerülhet és együttműködhet egy szimulált középiskola virtuális igazgatójával, tanáraival, diákjaival, és azok szüleivel. Biológus hallgatók békák és más állatok boncolását végezhetik el virtuális kísérletek formájában a szimulált környezetben. A szimulációk mellet on-line játékok szórakoztató módon biztosítanak lehetőséget az ismeretek átismétlésére. http://ir.chem.cmu.edu/irproject/applets/virtuallab/Applet_wPI.asp
  4. Oktatói portálok. Az oktatói portálok olyan on-line alapú Web helyek, ahol tanárok és a megfelelő segítő személyzet hozzájuthat olyan információkhoz, amelyek növelhetik a tanítási tevékenység minőségét és összekapcsolhatják az adott tanuló csoportot a világ bármely részén levő más tanuló csoportokkal. Gyakorlatilag az on-line portálok megteremtik a gondolatok és a szakértelem szabad áramlásának lehetőségét a felsőoktatás területén belül. A MERLOT oldal is egy ilyen oktatói portál, ahol oktatók, adminisztratív szakemberek, és más munkatársak áttekintenek és értékelnek bizonyos tananyagokat. Oktatási szakemberek használhatják ezt a szabadon hozzáférhető portált szinte minden tudomány terület vonatkozásában. http://merlot.org
  5. Interaktív hírközlés. A napi híradásokban az események, tevékenységek, és hirdetések ma már animációkkal, szimulációkkal, és kiegészítő anyagokkal vannak keverve. Ennek eredményeként on-line híreket gyakran rövid videó klipek, hanganyagok, vagy PowerPoint ábrák tesznek élvezhetőbbé. A gyors és rövid animációs bejátszások hatékony és költségkímélő módjai a napi hírek illusztrálásának. A napi hírek interaktív médiummá való átalakítása manapság elképesztő sebességgel folyik
  6. Internet alapú videó konferenciák. Az Internet fejlődése lehetővé teszi, hogy nagy fájlokban küldjünk videó vagy képi anyagot a hálón. Valójában, megfelelő felszerelés esetén ingyen létesíthető videó konferencia kapcsolat. Az ingyenes audio és videó adatátvitel mellett az egyetemek számára ez a modell további előnyöket jelent.
  7. On-line alapú vizsgáztatás és tesztelés. Az on-line alapú kurzusok, oktatási programok, és az ily módon szerzett diplomák számának nagy mértékű növekedése a teljesítmény értékelést és olyan eszközök kifejlesztését, amelyek elősegítik a tanulási folyamat és a tanuló előrehaladásának értékelését kulcsfontosságú tényezővé teszi. Általában egy teljesítményértékelő eszköz vagy modul be van építve az on-line tananyagba, vagy a tanulást irányító rendszerbe. Pl. http://www.test.com
  8. On-line házi feladat és osztályzás. Az on-line felméréssel és vizsgáztatással a hallgatói házi feladatok kiadása, illetve osztályzása, szorosan összefügg. A http://www.YourHomework.com oldal szolgáltatásai segítséget nyújtanak tanároknak, diákoknak, és azok szüleinek azáltal, hogy egy ablakot biztosítanak, amelyben a diák tanulmányi előrehaladásáról, órai jelenlétéről, és teljesítményéről adnak tájékoztatást. Az on-line ellenőrző könyv lehetővé teszi, hogy figyelemmel kísérjék a diákok munkáját és időben, megfelelő visszacsatolást kapjanak a tanároktól.
  9. On-line nyelvtanulás. Több on-line alapú nyelvtanulást elősegítő eszköz létezik, pl. a Global English, Englishtown. Manapság az angol a legnépszerűbb on-line nyelv. Elképzelhető, hogy a közel jövőben on-line alapon mind emberi, mind technológiai segítség hozzáférhető lesz bármely nyelv tanulása céljából. Ugyanakkor, a fordító eszközök elterjedése, pl. a Deja Vu az ATRIL-tól nagy kultúrák közötti interaktivitást, együttműködést, és közös teljesítményeket fog eredményezni.
  10. Újra felhasználható tananyagok. (LO-k) A LO-k digitális források, amelyek terjedhetnek kis tudás elemektől teljes kurzusokig és céljuk a tanulási folyamat támogatása. Minthogy, ez a terület is szabványos ma már, ezért segítik a tartalmi anyagok oktatási célra való újra felhasználását, PowerPoint, videó, audio, vagy animáció segítségével új kurzusok, modulok, vagy programok formájában. Az egymásba való illeszthetőségen túl ezek az eszközök olyan tulajdonságokkal kell, hogy rendelkezzenek, mint a tartósság, karbantarthatóság, hozzáférhetőség, megfelelő ár, és természetesen az újra felhasználhatóság. Jelenleg súlyos viták folynak arról, hogy mi tekinthető tananyagnak, és milyen hosszú tanulási szekvencia vagy folyamat elem minősül újra felhasználható tananyagnak.
  11. Szinkron konferenciák, élő e-learning kapcsolat, avagy a virtuális tanterem. Az egyetemi környezetben ez a módszer több célra használható, többek között  vendég előadókkal folytatott beszélgetésekre, hallgatókkal való megbeszélésekre, fogadó órák tartására, Web-en történő közvetítésekre, virtuális tantermek kialakítására, csoport értekezletekre, speciális segítségnyújtásra, és egyéni vizsgáztatásra. A szinkron eszközök sorába tartoznak a PowerPoint prezentációk, nyilvános és titkos beszélgető fórumok, elektronikus whiteboard eszközök, gyors felmérések, közös alkalmazások. A népszerű szinkron oktató eszközök és szolgáltatók a következők: NetMeeting, LiveMeeting, WebEx, Interwise, és a HorizonLive. Ugyancsak megemlítendő a Macromedia legfrissebb eredménye a rendkívül népszerű szinkron Breeze rendszer.
  12. Tablet PC, a kézírást felismerő személyi számítógépek. A Tablet PC lehetővé teszi felhasználói számára, hogy úgy írjon a monitorra, mintha egy jegyzetfüzetre tenné. Így elősegíti a jegyzetelést és azok átgondolását. A fő előnye ennek a rendszernek a hordozhatóságában rejlik. Bármilyen kézzel írt feljegyzés, rajz, vagy lejegyzett gondolat továbbítható e-mailen. Habár jelen pillanatban csak az eladott hordozható számítógépek egy százalékát teszik ki a tablet modellek, 2007 végére ez az arány 20% növekedhet. 
  13. Videók újrafelhasználása. A Video Streaming, vagyis előadások videóra felvétele, majd oktatási célokra való újrafelhasználása egy rendkívül gyorsan növekedő piacot jelent. Ezen túl segíti a hallgatókat abban, hogy meggyőződjenek arról, hogy helyesen értelmezték az adott óra anyagát, továbbá ismert tudósoknak, munkacsoportokban, konferenciákon, vagy speciális intézetekben elhangzott előadásainak videó felvételei mások számára is felhasználhatóvá váljanak.
  14. Beszédszintetizálás és beszédfelismerés. Ezeknek az eszközöknek a segítségével a számítógép felismeri az emberi beszédet és elő is állítja azt.  Ez a technológia átalakíthatja az on-line alapú tanulási stratégiákat. Ahelyett hogy a hallgató beírná a keresett információt, szóban közölheti azt a számítógéppel, továbbá kérdéseket tehetnek fel és várhatják a válaszadást a számítógéptől.  Az asztali számítógépes munkaállomáson kívül, ez a szoftver tevékenyen járulhat hozzá a mobil kommunikációs technológia pl. mobil telefonok, kézi számítógépek, vagy PDA-k, személyi digitális asszisztensek, fejlődéséhez.
  15. Viselhető számítógépek. A számítástechnikai eszközök méretének fokozatos csökkenése azt is jelenti, hogy testünkön hordozhatóak, vagy zsebben elférnek. A fejlesztő mérnökök olyan eszközök széles skáláját tudják integrálni ezekbe a számítógépekbe, mint miniatűr videó kamerák, helymeghatározó rendszerek, és vezeték nélküli technológiára épülő eszközök, továbbá ezek az eszközök fejhez, vagy szemüveghez erősíthetőek, zsebben hordhatóak, vagy ruha ujjba varrhatóak. Ezekkel az eszközökkel a professzor láthatja az előadás jegyzeteit előadás közben.
  16. Vezeték nélküli technológia. Ahogy a tanulási folyamatok egyre inkább helytől függetlenné válnak, és egyre nagyobb mobilitást igényelnek fontos, hogy az Internet elérhető legyen anélkül, hogy a számítógépet a vezetékes rendszerhez csatlakoztatjuk. Jelenleg az otthoni, iskolai, és munkahelyi vezeték nélküli elérhetőség standardja a Wi-Fi rendszer. A vezeték nélküli technológia nem teszi szükségessé a permanens forráshoz való csatlakoztatást, a felhasználónak közel kell lennie úgy nevezett hot spot-okhoz, vagy csatlakozási pontokhoz. Ez a technológia ugyan megszünteti a vezetékhez kötött oktatás, illetve laboratóriumi munka korlátjait, azonban teljes lefedettség és rugalmasság nem érhető el, mert a felhasználónak olyan helyen kell lennie, ahol széles sávú elérhetőség biztosított. Ez a fajta technológia egyre elterjedtebbé válik az egyetemi campusokon, így az EKF Líceum épületében is igénybe vehető.

Igyekeztem felvillantani egy pár technológiát, amely már ma is a rendelkezésünkre áll, és biztosítja az e-learning IKT feltételét. Valószínű ezek száma és minősége a jövőben tovább növekszik.